A Horn

Mix Online - A Horn - Nyomtatható változat

főoldal - Friss
Dalia László | 2013. 03. 17. 17:00:02
A Horn Horn Gyulának két könyve is megjelent már, a Kossuth Könyvkiadó mégis úgy érezte, hogy ideje lenne a politikusról könyvet íratni, s ezt Pünkösti Árpád meg is tette. A kíváló stilusban megírt portré hitelesen és részletesen feldolgozza Horn minden fontos pillanatát 1932 és 1990 között, a pufajkás időkről éppúgy megemlékezik, mint a külügyminiszter dilemmáiról. A miniszterelnöki évekről és a későbbi betegségéről viszont már nem ír Pünkösti. Az talán egy másik könyv tárgya lehetne.
Horn gyerekkorában megtapasztalta a szegénységet és éhezést, s aztán gyorstalpalón végezte el az általános iskolát, vagyis két év alatt kellett megtanulni hét év anyagát és miután a gyárban nem hagyták békén, le is érettségizett. A Szovjetuniót közelről volt szerencséje jól megismerni, hiszen Rosztovban járt főiskolára és többször dolgozott is az ottani mezőgazdaságban, lakott istállóban és szedett elázott gyapotot, valamint részt vett kötelező katonai kiképzésen, vagyis leckét kapott újra  nélkülözésből, éhezésből és a kolhoz rendszer müködésképtelenségéből. Pünkösti megemlíti, hogy egyszer a szovjetekkel való sokadik tárgyaláson, amikor a moszkvai elvtársak a magyarokat próbálták oktatni, Horn megjegyezte, mikor jön el az az idő amikor "a magyar pártvezetés foglalkozik majd a szovjet válság megoldásának lehetőségeivel". Botrányos megjegyzés volt, de nem maradt nyoma, hiszen Horn már akkor jó diplomata volt, s nagyon jól tudta, mikor engedhet meg magának egy-egy durva megjegyzést, amellyel persze előrevitte a dolgokat.
Amikor Szófiában, az ottanai követségen dolgozott, a szervilis nagykövet feljelentette, hogy ritkán tart kapcsolatot a szovjet elvtársakkal és túl gyakran a  nyugatiakkal. Igaz, a nagykövet rovásán akkor már olyan sok volt, hogy előre próbált menekülni, de ez sem mentette meg a hazahívástól.
Horn évekig dolgozott Belgrádban gazdasági attaséként, s ott nagyon sokat tanult, a jugoszláv átmeneti gazdaság számos tanulsággal szolgált a közgazdasági főiskolán végzett, kezdő diplomatának. A külföldi szakirodalomhoz könnyedén hozzájutott, sőt Stane Dolanctól, a későbbi JKSZ-vezetőtől a zártkörű jugoszláv anyagokat is megkapta. Ő készítettte elő a Bécs-Belgrád autópálya tervét, de akkor Budapest rövidlátó volt, azt hitték, hogy a Budapest-Szeged pályán nem lesz elég forgalom...
Nem nagyon maradt alul egyetlen vitában is, jóval felkészültebb volt, mint a magyar diplomáciai kar átlaga. És miután már ismerték a külügyben, amikor nyolc év után hazatért Belgrádból, nem a szopcialista országokkal való kapcsolatot felügyelte osztályvezető-helyettesként, hanem a nyugati országokkal foglalkozott. Pünkösti szerint még hadba keveredtünk volna a szocialista táborral, ha Horn tartja a kapcsolatot.
Horn és Kádár kapcsolata speciális volt, hiszen a külpolitikával csak Kádár foglalkozhatott. Ugyanakkor nem szólt bele a külügyi osztály munkájába, míg Moszkvábóül nem érkezett valami panasz. Az is megtörtént, hogy Horn visszabeszélt Kádárnak, aki közölte vele, hogy kirúgja, de persze nem tette meg. Túl szókimondónak tartotta Hornt, de elismerte a tudását. Így történhetett meg az is, hogy amikor Horn az 50. születésnapját ünnepelte, az ortodoxok nem is köszöntötték. Kádár  viszont felment Hornhoz és kivételesen meleg szavakkal köszöntötte. Pünkösti szerint ekkor duplázódott meg meg Horn irigyeinek és ellenfeleinek száma.
Moszkva nem golyózta ki Hornt, mint ahogy megtették Nyers Rezsővel vagy Aczél Györggyel, de ennek talán csak az az oka, hogy akkoriban túl gyorsan követték egymást a főtitkárok és még az sem verte ki náluk a biztosítékot, hogy Magyarország csatlakozott az IMF-hez. Kádár tudtával Horn előkészítette, hogy Helmut Schmidt közvetítésével Magyarország titokban szerződhessen az Európain Gazdasági Közösséggel. Ám a német kancellár az utolsó pillanatban kihátrált, állítólag attól félt, hogy a szovjetek megorrolnak rájuk, s ez a német-német kapcsolatokban helyrehozhatatlan kárt okoz.